Karácsony Netcityben

December 25-én reggel Lan izgatottan ugrott ki az ágyból.
-Megemen! Ébredj!- próbálta ébresztgetni navijét, bár ő szemlátomást még nem akart felkelni.
-Mi az Lan? Miért vagy ilyenkor ébren? Hisz' még csak reggel fél 7 van...- mondta ásítva Megaman.
-Ma karácsony van! Ne mondd, hogy te nem vagy izgatott!
-De... nagyon...- felelte a navi a tőle telhető legvidámabb hangon. Nem tehetett róla, de neki nem okozott akkora izgalmat a készülődés, viszont nem akarta lelohasztani barátja jókedvét.
Mondjuk miért is okozott volna? Az interneten nincsen hó vagy karácsonyfa...
"Tudod Lan, azért néha nagyon irigyellek!"- gondolta Megaman.
A fiú csak annyit várt, hogy navijét betöltse a PET-be, aztán pizsamában lerohant a földszintre.
A szülei -mert az ünnepekre az édesapja is el tudott szabadulni a munkából- mosolyogva várták fiukat.
-Ez mind az enyém?- hökkent meg a srác, mikor meglátta a gyönyörűen feldíszített fenyőfa alatt a temérdek csomagot.
-Ki másé lenne?- kérdezte sokatmondó kacsintás kíséretében Mr. Hikari.
-Király!- bukott ki Lanbő, majd nekilátott az ajándékok kicsomagolásának.
Miközben a fiú éppen a csomagolópapírt cincálta szanaszét, Megaman észrevette, hog egy e-mail érkezett. A PET nem jelzett, mert Lan reggel óta elfelejtette ráadni a hangot.
"Ez nem is Lannek jött!"- lepődött meg a navi, mikor meglátta a címzést:

Helló Mega!
Először is boldog karácsonyt
szeretnék kívánni!
Másodszor pedig, ha van kedved
átmehetnénk Netcitybe.
Állítólag valami egészn különös dolog
folyik ott.
Várom válaszod!
Szia!

Roll

Megaman először szóhoz sem jutott. Nem tagadta, hogy tetszik neki a lány, de mindig felmerült benne a kérdés: merjen vagy ne merjen?
"Itt az ideje, hogy merjek!"- határozta el magában, és már el is küldte a válaszlevelet, melyben megírta, hogy fél óra múlva találkozzanak az aréna előtt.
Még soha nem telt ilen lassan az idő, de azután mégis elérkezett a várva-várt pillanat.
-Lan!
-Teffék...- próbált válaszolni operátora két sütemény között.
-Fel tudnál tölteni a netre?
Lan most inkább a bólintást választotta, majd odasétált a TV csatlakozójához, és Megaman hamarosan egy teljesen új Netcityben találta magát.
-Szóval Roll erről a "különös dologról" beszélt!- mondta (önkéntelenül is) fennhangon.
Az utakat és épületeket legalább 30 cm vastag hóréteg fedte, s az üzletek falain feldíszített fenyőágak vagy koszorúk ékeskedtek.
Elindult az aréna felé. Talpa alatt minden egyes lépésnél ropogott a hó. Persze nem volt dermesztő fagy, ám mégis furcsa volt ez a téli táj.
Ő ért előbb a megbeszélt helyre, ám nem kellett sokáig várakoznia, nemsokára megjelent Roll is.
-Szia Mega!- köszönt vidáman a lány.
-Szia Roll!- köszönt Megaman.- Öö... Nagyon csinos vagy ma!- nem egészen ezt akarta mondani, de így is eléggé küszködnie kellett a szavaival
-Kösz!- felelte pirulva a navi.
"Nem mérges. Ez jó jel!"- könnyebbült meg a fiú.
-Indulhatunk?- kérdezte felbátorodva Megaman.
Roll (még mindig kicsit pirosan, ám sugárzó arccal) belekarolt partnerébe, és belevetették magukat a város forgatagába.
A fiúnak igencsak nehezére esett levenni tekintetét a lányról, és eközben sűrűn áldotta a Designer-chip feltalálójának nevét.
Ugyanis a lányon nem a megszokott páncélzata volt, hanem világosrózsaszín, félhosszú kabátot; sötétrózaszín, bokáig érő szoknyát és a kabátjával azonos színű cipőt viselt.
-Mi az Mega?- kérdezte zavartan Roll.- Talán foltos a dzsekim?
-Nem dehogy. Csak azon gondolkodom...
-Hogy?
-Hogy az angyalok vajon mikor jutnak túl azon, hogy már nem vagy közöttük?
-Hazudsz!- felelte Roll, ám mosolya egy pillanatra sem halványodott.
-Nem én!
-De!
-Nem!
-De!
-Ne...- "vitatkozott" volna a srác, de a lány a szájára tapasztotta a kezét.
-De, ha mondom!- és ezt a kijelentését egy puszival is megerősítette. Megaman, ha lehet, még jobban vörössé vált, mint Roll az elején.
Szinte fel sem tudta fogni, hogy az az egy mondat elég volt a lavina elindításához, s azt sem, hogy miért várt vele idáig.
-És ahelyett, hogy vitatkoznál, inkább mutatok valamit!- azzal sarkon fordult, és elkezdett szaladni. A fiú néhány másodperc múlva utolérte, és együtt futottaak, mígnem Roll egyszercsak megtorpant.- Odanézz!- mutatott a hólepte tér közepén álló óriási karácsonyfára.- Hát nem gyönyörű?
-De!- bólintott elismerően Megaman.
-Ugye, hogy igazam van! Épp most ismerted el!
-Én nem arra mondtam!
-Kimondtad!- mondta gonosz mosolyjal a lány.
-Tőrbe csaltál!
-Magánügy!
-Nem nézzük meg inkább a fát?- javasolta "megadom magam" arckifejezéssel a fú.
-Rendben!- bólintott vidáman Roll.
A hatalmas fenyő méretei vetekedtek az épületek magasságával.
Ekkor egy hópihe hullott alá, majd egy újabb követte, aztán még egy és még egy, végül egész' szép kis havazás kerekedett.
-Azért a szép tájnak vannak hátulütői is... Most mi legyen?- nézett kérdőn Megaman a lányra.
-Nem tudom, de én még nem szeretnék hazamenni.
-Én sem.- mosolyodott el a srác.- Idefelé láttam egy üzletet, ami még nyitva volt. Mit szólnál, ha oda mennénk?
-Az jó lesz!- egyezett bele Roll.
Visszasétáltak a bolthoz, ám nem volt szerencséjük, mert hiába volt odabent világos, a helységet zárva találtaák.
-Hát igen... Ki dolgozik karácsonykor?- tette fel a költői kérdést a lány, miközben az egyre elnéptelenedő utcát figylet.- Mi olyan vicces?- fordult Megaman felé.
-Semmi.- felelte mosolyogva a navi, de ujjával jelezte, hogy Roll nézzen felfelé. A lány füli vörösödött, mikor észrevette, hogy mindketten egy fagyöngy-dísz alatt állnak. A fiú átkarolta a lány derekát, és mélyen belenézett a szemébe.
Roll nézte a zöld szemeket, s egyszeriben minden félelme elszállt.
-Ha már így felhoztad, miért ne ápolhatnánk a hagyományokat?
Megaman nem tudta, valaha is megcsókolhatja-e a lányt, akit szeret; de most, hogy ott álltak a kis teraszon, a saját kis világukban, elhatározta, jobban fog vigyázni erre a törékeny kis lángra, mint bármire a világon.
És persze sűrűn áldja majd a zárt ajtókat!

VÉGE
:)