2. rész

Óra után Netto és Dekao rögtön hátrafodultak beszélgtni Shuu – val. Dekaónak úgy kellet bemutatkozni, hogy „hé, hát meg sem ismersz?” Meiru dumált egy kicsit Yaitóval, aki majd elvonult, hogy más barátnőkkel is pletyizhessen egy csöppet. Meiru kihasználta az alkalmat és oda is ment Shuu egyszemélyes padjához.

-         Szia, Shuu! – integetett Meiru.

-         Á, szia… téged is ismertelek, csak már nem emlékszem rád? – kérdezte, s látszott rajta, hogy cikinek érezte helyzetét.

-         Aha, eléggé! A nevem Meiru Sakurai, tudod, akivel befestettük Netto haját olyan szép lányosra.

-         Ja, arra emlékszem! – nevetett fel Shuu. – Igaz, hogy Netto anyja még mindig a vitrinben tartja a képet? – a fejével Netto felé bökött, indikálva, hogy ezt az infót tőle szerezte be.

-         Aha – vigyorgott Meiru. – Én is totál meglepődtem… először az ágya felett tartotta, de Nettónak sikerült rábeszélnie, hogy a lila haja a képen nem illik a hálószoba bútorzatához, szóval a vitrinbe tették, amit csak a célból festettek lilára.

-         Komoly? – fordult Nettóhoz Shuu.

-         Szégyen szemre… - forgatta a szemeit Netto.

-         És még mindig mutogatja a járókelőknek? – vigyorgott boldogan Shuu.

-         Nem, arról már leszokott – vihogta Meiru.

-         Még én sem láttam – jegyezte meg Dekao szomorkásan, majd gonosz vigyort öltött fel. – De ma majd átugrok hozzátok és megnézem magamnak jól azt a pikáns kis képet… anyád biztos ad majd egy fénymásolatot is!

-         Te kis szemét… - sziszegte dühödten Netto.

-         Nyugi már, haver! – vigyorgott Shuu. – Mi lenne, ha ma elmennénk pizzázni? Shaul Cityben olyan nyomorék pizzát adtak, hogy már évek óta nem ettem. Azért sem vagyok olyan egy kövér bálna, mint az oviban.

-         Ez azért túlzás… - ingatta a fejét Meiru.

-         Dehogyis, kérdezd meg az apámat meg az anyámat! Az öcsémet ne, mert neki ízlett, a kis hülye, de fel is hívhatjátok a tudakozót meg minden, mit bánom én! – hablatyolta Shuu. Ha az igaza megkérdőjelezéséről volt szó, mindig hablaty-baromság módba váltott. Meiru csak most érezte, hogy ez mennyire hiányzott már neki.

-         Na, akkor megyünk ma? – kérdezte Shuu.

-         Miért is ne? – kérdezte Netto.

-         Hát, figyuzz, Shuu, azóta lett még pár haverunk. Nem vennéd zokon, ha őket is elhívnánk? – kérdezte Meiru.

-         Meiru, ne legyél már bunkó – figyelmeztette Netto, s sütött róla, hogy úgy gondolja, ezt az egy napot igazán Shuu – ra szánhatnák.

-         Tudod mit, mindegy. Majd megyünk mi négyen. – vont vállat végül Meiru, s helyet foglalt Netto ölében.

-         Ti most jártok?

-         Aha… - néztek egymásra mindketten.

-         Vaú, sosem gondoltam volna!

-         Na, akkor csak négyen megyünk..? – váltott témát Dekao.

-         Öhh, igazából arra gondoltam, hogy a másik ovis haverunk is jöhetne, persze ha nem baj. Tudjátok, Robby Carter.

-         Akit lesmároltál? – vigyorgott Dekao.

-         Hogy rohadnál meg! – verte fejen Shuu, és Netto meg Meiru nevettek. Dekao csak játékosan kifakadt, hogy ezt ő igazán nem érdemelte meg. Shuu vigyorgott egyet ezen. – Egyébként meg, ő smárolt le, nem fordítva. Most mit néztek, tényleg így volt! Majd kérdezzétek meg tőle, tényleg így volt!

-         Tudod mit, hogy be ne égjél, majd elhívom én. – ajánlkozott Netto.

-         Jó, de akkor meg ne mond, hogy én akartam, hogy jöjjön! Megszavaztuk, jó?

-         Már régóta nem tartottuk vele a kapcsolatot, egyértelmű lesz.

-         Francokat! Majd kitalálsz valami szép mesét és beveszi.

-         Hát, csak remélni tudjuk. – vigyorgott Meiru és Netto egyszerre, és Deako disznómód röhögött. Hiába, jó volt a régi haverokkal, sóhajtott Shuu.

***

-         És akkor, képzeld…

-         Képzelem – szakította félbe ostoba közbeszólásával Meiru, majd Shuu leintette (az arckifejezésén mindenki nevetett) majd folytatta, s a történetén is mindenki nevetett. Ugyan a szereplőket nem ismerték személyesen, Shuu mutatott pár felvételt a Shaul City- i barátairól. Olyan boldogan mutogatta őket, hogy Netto nem is értette, hogy gondolhatta, hogy a lány valaha is rosszul érezhette magát Shaul City – ben, vagy hogy valami lelki sérülést szenvedett ott. Már a karikák és eltűntek a szemei alól, s zöld szemei most vígan csillogtak, akárcsak régen.

-         Hali, srácok – köszöntötte őket Robby, s helyet foglalt Meiru mellett, táskáját pedig hetykén, egy laza mozdulattal, a földhöz vágta. A többiek viszonozták a köszönést.

-         Abba meg mi van? – kérdezte köszönés helyett Shuu, Robby táskája felé bökve.

-         Mit érdekel? Egyébként könyv. Franciára járok.

-         Na, mondj valamit franciául!

-         Öhh… j’e ma pelle Robby Carter?

-         Mond, hogy Netto hülye!

-         Neeem… dehoooogy…

-         Na, mondjad már! – kérlelte Meiru és Dekao is.

-         Na, jó’ van na, ha mindenki így szeretne… Netto est trés stupide.

-         Hú, hát ez úgy hangzott, mint valami nagyon ócska fordítás angolról magyarra… - állapította meg Dekao.

-         Agyjak egy szótárt?

-         Nyugodtan…

-         De vigyázz, mert mire megtalálja a szavakat… - kezdte Shuu, mindenki elnevette magát erre, csak Dekao vágott fancsali képet.

-         Hé, Shuu, akartam kérdezni – kezdte Robby, amint a nevetés elhalt.

-         Mi bajod van?

-         Szeretne tőled valamit kérdezni, régóta – világosította fel Meiru.

-         Ja, jó, oké… mit? – fordult Robbyhoz.

-         Net Navi. Van neked?

-         Van, hát persze. De az a nagyon gáz fajta, és örülök, hogy nem hallotta, mert még sértődős is… de komolyan, megmondom neki, hogy kövér, és nem áll velem szóba! – Shuu izgágaságán mindenki nevetett egy nagyot. – Neked?

-         Nekem jó. Egy net csata?

-         Fú, Isten ments! – felelte erre Shuu.

-         Na, akkor valaki más? – nézett körül a társaságon Robby.

-         Nekem van, nekem is, és nekem is – vágta rá egyszerre Dekao, Meiru és Netto.

-         Hát… akkor máshogy fogalmazok… akartok kettő a kettő ellenit?

-         Miért ne akarnánk? – vágta rá Netto vigyorogva.

-         Nem tudom, talán gyávák vagytok…

-         Álmodj szépeket!

Azzal kifizették a számlát, becsomagoltatták a pizzákat, majd a játéktermi mikróban (Robbynak voltak kapcsolatai) felmelegítették őket, és már rohantak is játszani. Megegyeztek, hogy, mivel Shuu nem tud részt venni a net csatában különböző okok miatt, ezért nem vágják le a fejét, hogyha esetleg megeszi a másik pizzáját, egymaga, természetesen.

-         Na, essünk neki – javasolta Robby, s mindannyian felcsatlakoztatták a navijeiket.

Mindenki alaposan szemügyre vette Robby navijét. Ilyen extra navit még életükben nem láttak! Fekete haj, fekete nap szemüveg, fehér fogsor… igen, talán az egyetlen ami nem volt rajta fekete vagy annak árnyalata, az a fogsora meg az arcbőre volt. Persze, a bőre sem volt fekete, csak a színfekete kosztüm bőrét eltakarta.

-         Aszta… - szaladt ki az ámuldozás Dekao tátott száján.

-         Ugye – nagyképűsködött Robby. – A neve…

-         GEORGE! – kiabálta közbe Shuu, akinek nem tetszett, hogy kimaradt a buliból. Meiru vihogott.

-         Nem, a neve – közbe ne vágj, Shuu! –

-         Miért ne? – vihogta Shuu, és mindenki másból is kitört a nevetés. Az meg véginkább nevetésre ösztönözte a „nézőket,” amikor Robby a PET – je kijelzőjébe kezdte verni a fejét, és a navijének kellet leállítania…

-         Látod, az én navim hasznos – jelentette ki Robby. – A neve Houston.

Először mindenki csak nézett. Aztán mindenki csak non-stop nevetett.

-         Na, már tudom, miért volt olyan érzésem, hogy nem kéne eljönnöm… - csóválta a fejét Robby, hangosan gondolkodva.

-         Hát, az élet már csak ilyen… - jegyezte meg Dekao.

-         Ja, c’est la vie, Robby – bólogatott Netto.

-         Na, kezdhetnénk már? Hányok az unalomtól.

-         De parasztosan nyomod – vágta rá egyszerre Meiru és Shuu.

-         De, télleg kezdjük már, vagy mind elparasztosodunk.

-         Szép szókincs.

-         NA, KEZDJÉTEK MÁR!!!

***

A csata hevében észre sem vették, hogy valaki árgus szemekkel vizslatja őket.

-         Kik ezek? – kérdezte az egyik társától a férfi.

-         Den Tech City lakói, uram. – felelt a társa.

-         Az a vörös is? Még életemben nem láttam.

-         Most tért vissza, régebben itt lakott.

-         Hmm… hozd ide nekem azokat a papírokat a jóslatról, Kezz. – szólt oda egy másiknak, akit valószínűleg inkább szolgának tekintett, mint társnak.

-         Igenis, uram. – úgy látszik, ez a Kezz elfogadta feletesse nézeteit, s megelégedett a „csicska” poszttal.

-         Nem unod már, hogy mindenkinek így parancsolgatsz? – kérdezte a férfi barátnője, hátulról átölelve a férfit. A férfi válaszként gyengéden eltolta magától.

-         Nem én parancsolgatok, nekem semmi közöm hozzá, és ezt már megbeszéltük.

-         Ettől még nem kell eltávolodnod azoktól, akik nem keserítik meg az életedet. Vegyünk például, engem.

-         Ahogy akarod.

-         Nem vagy beszélgetős kedvedben… - állapította meg a nő, sóhajtozva. – Majd ha mégis visszatérsz a normális énedhez, keress fel és beszélgethetünk. – azzal eltávozott a helyszínről, persze miután intett a sofőrjének, hogy indulhatnak.

-         Itt vannak a papírok, uram! – lihegte lelkesen Kezz a főnöke fülébe.

-         Néha jobb, ha simán befogod a pofádat, Kezz. – sértette meg a főnöke, majd szó szerint kitépte alkalmazottja kezei közül a papírokat. Villámsebességgel átfutotta őket, majd egy csapásra az egész papírtömeget összegyűrte és lazán a legközelebbi kukába hajította őket.

-         De… uram! Ezek a papírok nagyon fontosak voltak!

-         Ne pofázzál, ha megkérhetlek. (Kezz meghunyászkodón bólintott.) És már nem fontosak. Amit tudni akartam, benne volt, megjegyeztem, és most hívd a többieket.

***

-         Mindjárt jövök srácok, jó?

-         Hová mész, Shuu? – tudakolta Robby.

-         Khm-khm-resztrúm-khm-khm… - prüszkölte Shuu.

-         Mi?

-         Dupla V Cé – segítette ki Meiru.

-         Óh… JA ÉRTEM MÁR!

-         Jaj, de okos vagy – jegyezte meg Shuu s már tűzött is arra a bizonyos helyre.

-         Igen, hamar esik le a tantusz – röhögte Dekao egyetértően.

-         Dekao, örülj, hogy nem állsz itt mellettem, mert akkor levernélek.

-         De nehogy rajtam töltsd le a dühödet helyette… - mondta Meiru, s védelmezően a keze elé emelte a PET – től szabad tenyerét.

Robby felnevetett.

***

Shuu – nak nem kellet khmkhmvécézniekhmkhm

csak már megette az összes pizzát és meg szerette volna nézni, holnap mennyit kell bicajoznia, hogy leadja a fölös kilókat amit aznap felszedett. Szomorkásan sóhajtott, amikor meglátta, a hasa mennyivel jobban kidudorodott, mint aznap reggel (REGGELI UTÁN, még hozzáteszem.) Ekkor hirtelen a tükörből meglátott valakit a háta mögött. Nem tudta kivenni az arcát, árny vetődött rá. Összehúzta a szemeit, de csak nem tudta kivenni az ismeretlen vonásait. Rossz sejtése volt az illetékessel kapcsolatban, mivel azt még sötétben is megállapította, hogy nem nőnemű.